Bencze Mátyás – Kovács Ágnes: „Nem foghat helyt.” Az Alkotmánybíróság az indokolási kötelezettség teljesítéséről
2018/10
A valódi alkotmányjogi panasz bevezetése megteremtette a lehetőségét annak, hogy az Alkotmánybíróság a bírói döntések alkotmányosságának vizsgálata során a rendes bíróságok érvelésének minőségét, azaz az indokolások színvonalát is ellenőrizze. Erre alkotmányos alapot a jogállamiság követelménye, az emberi méltósághoz való jog és az ún. fair trial elv nyújt. Az Alkotmánybíróság a 7/2013. (III. 1.) számú alaphatározatában rögzítette, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog magában foglalja az indokolt bírói döntéshez való jogot is. Ennek a jogosultságnak a tartalmát és terjedelmét a testület az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában kimunkált standardoknak megfelelően jelölte ki, azaz a strasbourgi fórum jogértelmezését tartotta irányadónak.
A kutatásunk során egy rövid elméleti alapvetés és a rendes bíróságok jelenlegi indokolási gyakorlatának áttekintése után az alaphatározatnak tekinthető 7/2013-as döntés „utóéletét” kívánjuk nyomon követni. Az elmúlt években számos határozat hivatkozott e döntésre, így érdemes lehet megvizsgálni, hogy milyen alkotmányos követelmények rajzolódnak ki a bírói indokolások vonatkozásában az Alkotmánybíróság gyakorlatából.
A kutatás kérdése tehát a következő: mi a bírói döntések indokolásának alkotmányossági mércéje? Arra próbálunk választ keresni, hogy melyek a jól megindokolt döntés minimális feltételei, azaz hol húzódik a határ az alkotmánysértően hiányos és a megfelelő bírói indokolások között. Ennek érdekében elemeztük mindazokat a döntéseket, amelyekben a panaszos hivatkozott az indokolt bírói döntéshez való jog sérelmére.