Schweitzer Gábor: Molnár Kálmán és a két világháború közötti alkotmányjog- tudomány dilemmái
2015/33
Az esettanulmány Molnár Kálmán (1881-1961) egri, majd pécsi közjogász-professzor pályafutásán keresztül azt kívánja szemléltetni, hogy a tételes alkotmányjogban, illetve a hivatalos alkotmányjogi felfogásban bekövetkezett gyökeres változások milyen szakmai és erkölcsi dilemmákat, lelkiismereti konfliktusokat váltottak ki az alkotmányjog egykori művelői részéről. Miként viszonyuljon az alkotmányjog tanára egy olyan helyzethez, amikor szakmai, erkölcsi, vagy lelkiismereti meggyőződésével ellentétes alkotmányjogi nézeteket és tételeket kell oktatnia? Mennyiben kell azonosulnia – azonosulnia kell-e egyáltalán – a hivatalos közjogi felfogással és alkotmányjogi tételekkel? Szabad-e, sőt, kell-e a hivatalostól eltérő szakmailag is alátámasztott véleményét a nyilvánosság elé tárnia? Molnár Kálmán válaszai azt mutatják, hogy felelősen gondolkodó és cselekvő jogtudósként pontosan tudta, mikor és hogyan kellett megszólalnia.