Bihari Mihály: A modern szuverenitás elméleti alapjai – Kísérlet egy funkcionalista rendszerszemléletű szuverenitáselmélet alapjainak kidolgozására
2014/51
A tanulmány abból indul ki, hogy a szuverenitás klasszikus fogalma és tartalmi összetevői a modern politikai és államrendszerek világában elveszítette magyarázó ér értelmező erejét. A szuverenitás lényege az államhoz kötődő közhatalom, amely a társadalom szervezett irányítását végzi. A szuverenitás dimenziói és fajtái a modern államokban:
(A) Az állami szuverenitás alanyai alapján megkülönböztetjük (a) a szuverén állam fogalmát, ami a társadalomirányítás független, szervezett politikai közhatalma, amely magában foglalja, (b)az alkotmányozó szuverént, (c) és az alkotmányozó szuverén által létrehozott állami „alkotmányos (az Alaptörvény által konstituált) szuveréneket”, amelyek hatalma konkrét funkciókhoz kötött és korlátozott.
(B) A politikai-közösségi szuverenitás, amelynek alanyai: (a) a nemzetek, és (b) a nemzetiségek, amelyek független politikai közhatalommal rendelkeznek, (c) az állampolgárok és azokon belül a választójoggal rendelkező polgárok, akik a népszuverenitás alanyai, s ilyenként a választásokon és a népszavazáskor független politikai közhatalommal rendelkeznek, s akaratukat döntés formájában kinyilváníthatják.
(C) A nemzetközi szuverének az államok által létrehozott: (a) nemzetközi politikai szervezetek, amelyek a szuverén államok által átruházott hatalommal rendelkeznek, (b) a nemzetközi bírói szervezetek, (c) a nemzetközi katonai szervezetek, amelyek független, szervezett politikai közhatalommal rendelkeznek, (d) a nemzetközi gazdasági szervezetek.