MTA Law Working Papers
2021/27
A 2020 eleje óta tartó koronavírus-járvány elleni küzdelemben a tagállamok első reakciója a Schengeni határok ellenőrzésének bevezetése volt, amelyhez társult 2021-ben az EU digitális Covid-igazolványa. A tanulmány e két válságkezelési „eszköz” elemzésével arra kíván rámutatni, hogy bár a digitális uniós igazolványt az Unióban élők/tartózkodók nagy részének szabad mozgását megkönnyítő céllal vezették be, utóbbi mégis a szabad mozgás korlátozásához járul hozzá. A pandémia kezdetén a kódex vonatkozó cikkeinek „élesítésekor” meghatározott munkavállalók foglalkozási kategóriák alapján mentesültek a szabad mozgás tagállami korlátozásai alól, míg az uniós igazolványnál az egészségügyi igazolványban rögzített adatok alapján történik a mentesülés. A kódex esetében szűkebb személyi kört érintett a korlátozás alóli mentesség, a digitális igazolvány pedig elvileg már valamennyi személy számára lehetőséget ad arra, hogy gyakorolja a szabad mozgáshoz való jogát. Ugyanakkor utóbbi nem feltétlen, hiszen továbbra is csak feltételek teljesítése esetén gyakorolható a szabad mozgás. A tanulmány azt hangsúlyozza, hogy a szabad mozgás fogalma eltolódott először a meghatározott foglakozást űző munkavállalók, majd pedig meghatározott egészségügyi igazolással rendelkező személyek szabad mozgásának irányába. A tanulmány a válságkezeléshez használt „eszközök”
normatív elemzésével a kódex, valamint az uniós digitális igazolvány gyakorlati
alkalmazásának problematikus pontjait mutatja be.