MTA Law Working Papers
2017/23
Az alkotmányjogi panasz jogintézményével sokat foglalkozott a szakirodalom, összehasonlító vizsgálatok is megjelentek a témában, mégis nehéz megítélni, hogy a rendes bírósági jogvédelmen túl milyen jellegű és hatékonyságú jogorvoslatot biztosít a jogintézmény. A szakirodalom arra nem kérdezett rá, hogy a hazai jogban hogyan lehetne mérni az alkotmányjogi panasz jelentőségét. Elemzések mutatták ki, hogy konkrét ügyekben hogyan értékelhetőek az Alkotmánybíróság megállapításai, azoknak milyen jogfejlesztő vagy jogromboló szerepet tulajdoníthatunk. Nem tudjuk, hogy a jelenleg működő intézményes rendben, a hatályos jogszabályi környezetben ez a jogintézmény milyen eredményességgel működik. Jelen dolgozat ahhoz szeretne hozzájárulni, hogy az alkotmányos intézmények, a Kúria és az Alkotmánybíróság kialakíthassák a pontos mérés szempont- és feltételrendszerét, a vizsgálat szempontjait és a módszertant. Egy működő jogintézménnyel kapcsolatban ugyanis elvárás, hogy értékelni tudjuk annak érdemi jelentőségét és hatékonyságát. Ehhez a kvantitatív és kvalitatív módszerek ötvözése szükséges, és a mérésnek (kutathatóságnak) meg kell teremteni a szükséges feltételeit. Mind az Alkotmánybíróság, mind a Kúria célul tűzte ki a különböző elemzési módszerek alkalmazását, ezt látjuk akkor, ha az Alkotmánybíróság honlapján 2012 óta megjelenő statisztikákat követjük, illetve ezt látjuk a Kúria joggyakorlat-elemző csoportjainak működése során is. Jelen tanulmányban tehát a hagyományos megközelítések eredményeinek összegzésén és azok értékelésén túl arra mutatunk rá, hogy szükséges volna átfogó hatásvizsgálatot végezni különösen az új jogintézmény (az Abtv. 27. §) jelentőségének kapcsán, és ennek ki kell alakítani a megfelelő tudományos módszertanát és megteremteni a tárgyi feltételeit a jövőre nézve.