Varga Zs. András: Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény és a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV törvény
2014/5
Az ügyészségről szóló törvények sarkalatossága – amely közvetetten a 3/2004. (II. 17.) AB határozaton alapul – a szabályozás terjedelmének változásával járt (a korábbi egyszerű többséggel elfogadott törvényekhez képest). A korábbi megoldás, amely jelentős átfedéseket jelentett egyfelől az ügyészségi „státusz-törvények” másfelől az eljárási kódexek között, nem volt tartható, mert a sarkalatosság miatt ez igen sok eljárási szabályt kötött volna minősített többséghez. Az egyik meghatározó változást a büntetőjogon kívüli ügyészi hatáskörök felügyelet-központúságának elvetése hozta, ezáltal a szabályozás a nyugat-európai modellre tért át (vagy tért vissza ahhoz). A szabályozás gyakorlati működése nem teszi lehetővé, hogy annak hatékonyságáról megalapozott véleményt lehessen nyilvánítani, és önmagában a függetlenség, az igazságszolgáltatási jelleg jogszabályi erősítése sem szüntette meg a politikai közbeszéd korábbi toposzainak használatát.