Szathmáry Béla: Az egyházakra vonatkozó szabályozás átalakulása
2014/11
Az új egyházügyi szabályozással a jogalkotó paradigmaváltást hajtott végre: az eddigi semlegesség elvére épülő viszonyt egy értékalapú, az állam és az egyházak együttműködését szorgalmazó rendszerrel váltotta fel. E nem vitatható változást azonban úgy vezette be, hogy több, Alaptörvény módosítással együtt járó, az alaptörvény ellenességet is felvető megoldásokat alkalmazott. Szükségtelenül csökkentette a vallási közösségek számát, a bevett egyházak egyházi személyeit kivonta az állami törvények hatálya alól, s a bevett egyházakat az e státuszuk megtartása érdekében a mindenkori politikai hatalommal való együttműködésre kötelezte úgy, hogy az együttműködés megtagadása esetén hatékony jogorvoslati lehetőséget nem biztosított megszüntetésük esetén. Az alapvető problémát ugyanakkor nem oldotta meg, az egyházak költségvetési forrásoktól független működési feltételeit nem teremtette meg.