Somody Bernadette – Vissy Beatrix: Az alkotmánybírósági döntések rendesbírósági végrehajtása: normatív elvárások – tényleges gyakorlat
2018/6
A magyar alapjogvédelmi rendszernek több mint öt éve része a valódi alkotmányjogi panasz. Az alkotmányjogi panaszban rejlő szubjektív jogvédelmi, vagyis az egyéni jogsérelmet orvosló funkció érvényre juttatása az Alkotmánybíróság és a rendesbíróságok közös ügye. A jogorvoslat megvalósulásához a rendesbíróságnak követnie kell az alkotmánybírósági intenciókat, miközben az Alkotmánybíróság felelőssége, hogy a rendesbíróságok számára a lehetőségei szerint egyértelmű és végrehajtható iránymutatással szolgáljon. Ebben a tanulmányban ezt az együttműködést vizsgáljuk mindkét szerv szemszögéből. Így egyrészt arra keressük a választ, hogy az alkotmánybírósági határozatban foglalt rendelkezés és az annak indokául szolgáló jogi érvek hogyan alakítják a rendesbíróságok mozgásterét az alkotmányjogi panasz eredményeként megismételt eljárásban. Másrészt azt vizsgáljuk, hogy az Alkotmánybíróságnak hogyan kell alakítania a rendesbíróságok eljárását ahhoz, hogy az alkotmányjogi panasz szubjektív jogvédelmi rendeltetése érvényre jusson.
Ezt követően két nagyobb egységben két különböző, egymást kiegészítő perspektívából közelítjük meg az alkotmánybírósági döntések végrehajtásának kérdését. Elsőként a két végrehajtásban érintett felsőbíróság, vagyis az Alkotmánybíróság és a Kúria hatásköreit és szerepfelfogását tekintjük át, figyelmet szentelve a magyar és az egyébként mintául szolgáló német szabályozás közötti különbségre. Ezt követően számba vesszük és példákkal is illusztráljuk azokat a tényezőket, amelyek szerepet játszanak az alkotmánybírósági döntések szubjektív kötőereje terjedelmének a kijelölésében.